50/70 koncert

Tudom nagyon furcsa, hogy valakinek a legjobb születésnapja a hetvenedik legyen. Mégis igaz: az életemben még soha nem éreztem olyan jól magam, mint az 50/70 koncerten. Természetesen az előkészületeknek is meg van a “varázsa” és az is természetes, hogy drukkoltam nagyon. Az a kérdés merült fel bennem, hogy mennyire fogják elnézni az esetlenségemet és hibáimat a vendégek.
Minden vágyam az volt, hogy egyszer énekelhessek egy nagy zenekar előtt, de azt soha nem gondoltam, hogy profi énekes-táncos leszek. Így aztán maradt a lámpaláz.
A visszajelzésekből és gratulációkból az látszik, hogy nem csak én éreztem magam jól, hanem a vendégek is. Nehéz volt visszazökkenni a rendes kerékvágásba (mint gyerekkoromban, ha valami jót álmodtam, akkor már félig ébren sem akartam felébredni). Az élet megy tovább, és muszáj tovább lépni.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy ismételten megköszönjem minden közreműködőnek, szervezőnek, és természetesen a szponzornak, hogy lehetőségem nyílt egy ilyen szép eseményre.
Köszönöm a vendégeknek az ajándékokat, és azt a szeretetet, amit kaptam szinte kézzelfogható módon.
KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM!