A vírus!

Lehet hogy öregszem? Nemrégen még vagy nem volt ilyen ereje, vagy én bírtam jobban a gyűrődést.
Most az első négy napban a hányás és hasmenés viselte meg idegeimet. Mikor azt hittem, hogy már túl vagyok rajta, akkor egy gondoskodó hölgyvendég behozott húslevest répával és munka elött megettem. Rövid idő után leírhatatlan volt a küszködésem amivel vissza akartam tartani amit nem igazán lehet. Mivel én nem szoktam megállni munka közben, kivételt kellett tennem, /és sietve/
Úgy éreztem, hogy az egész bár tudja miért csináltam szünetet.
Nagyon kellemetlen érzés, mivel ez azért mégis csak intim dolog.
Amiért mégis jót nevettem a dolgon az a saját gondolatom, volt mert az jutott eszembe, hogy milyen jó hogy nem színész lettem!
/Hamlet nagy monológja közben nehezebb lett volna megoldani az ilyen helyzetet, és miután elég vizuális típus vagyok, szinte láttam magam “lenni vagy nem lenni….”/
Ahogy elmúlt ez az állapot, azonnal nátha vírus szakadt rám. Köhögős, orrdugulásos, aztán orrfolyásos fulladásos…
Mindig arra vágytam, hogy úgy énekeljek, hogy miközben nyomom a rekeszizmommal a levegőt az arcüregem felé, vigyázzak hogy az egyensúly meglegyen, nehogy túl nyomjam és hang jöjjön ki ne más.
Aki valaha énekelt vagy tudja az éneklés technikáját az megérti, hogy ez eléggé tudathasadásos állapot.
Ma már jobb a helyzet csak a torkom fáj, hacsak vissza nem jön a vírus. Remélem vége van!