A zenész, ha egy kicsit is figyel a vendégekre, akkor nagyon sok mindent lát

A zenész, ha egy kicsit is figyel a vendégekre, akkor nagyon sok mindent lát. Én nagyon figyelem a vendégeket ezért látom meg sokkal hamarabb, ha rendelni szeretne vagy valamit kérdezne, mint a felszolgálók. Évek alatt kialakult egy olyan emberismeret bennem, hogy azt is látom amit nem akar “mutatni”, ha csak gondol valamiről valamit.
Természetes hogy sokszor előfordul, hogy elkezdek egy dalt és a vendég megszólal, ezt akartam pont kérni. Azt szoktam felelni, “tudom, mert hallom” Ez mindennapos dolog nekem, mert “ráhangolódom” a vendég lelki állapotára, és még azzal is megtörténik aki először van nálunk a bárban.
Azt is látom, ha bejön egy pár és egyikük “unja” a helyzetet, vagy látom, hogy szívesebben lenne mással, máshol.
Néha nagyon kell fékeznem magamat, hogy ne szóljak “vigyázz a hölgynek ez a nézése sokba fog kerülni” vagy “ne hidd egy szavát se el hiszen lesír róla, hogy nem őszinte.”
Persze soha nem szólok, csak magamban tovább szövöm az eseményeket. ( Azután pár hónap múlva, elkönyvelem magamban, hogy jól láttam és igazam is lehetett volna.) Szóval bár hangot nem adok a gondolataimnak, de zenében sokszor “odateszek” egy kis tüskét. Például váratlanul eljátszok egy olyan számot, hogy “Mindenkit elfelednek egyszer.” vagy “Veled is megtörténhet…”, esetleg “Ott fogsz majd sírni”.
Ez persze nekem is egy szórakozás és néha nagyon jól érzem magamat, szinte észre sem veszem, hogy már vége a napnak.
Azért se mágus se gondolatolvasó nem vagyok, csak a több mint ötven év az elég nagy gyakorlati idő, hogy kialakuljon egy ilyen érzék az emberben.
Néhány hete egy nálam sokkal fiatalabb zenész kollégámmal beszélgettem és megkérdezte, “nem unod még, nem vagy fáradt, hogy bírsz ennyit játszani?”
Neki is mondtam, hogy minden este más, ezért nem unom és nagyon szeretem csinálni ezért nem fáraszt. Jó lenne ha ez még jó ideig így maradna!