A zene mindenkié

Ma kedd van és ha kedd akkor gyakorló nap!
Sokan azt hiszik, hogy csak “poén”-bòl mondom ezt a gyakorlást, pedig én tényleg komolyan gondolom!
Köszönhetően a TV tehetségkutató műsorainak, egyre többen éreznek késztetést a”szereplésre”.
Azok a vendégek akik régóta járnak, azoknak már ismerem az adottságaikat és tudom támogatni a produkciójukat. Viszont minden hétvégén sok új vendég is jön akik “alanyi jogon” énekelni akarnak.
Ilyenkor kéne ügyesnek lennem, de ez nem mindig sikerül. Elhatároztam, hogy nem lehet demokratikus alapokon ezt csinálni, mivel itt alkoholt mérnek, az meg felszabadít gátlásokat. Virtuálisan tudnak énekelni ( lelkünkben ez így jelentkezik) a valóság meg sajnos néha katasztrofális gyötrelem. Diktatórikus leszek!
Muszáj szabályozni ezt a kérdést.
A szabály: az énekelhet csak, akiről tudom, hogy képes olyan produkcióra, amit mások is elviselhetnek, esetleg még élvezhetnek is. És az éneklések hosszát is korlátoznom szükséges, mert nem mindenkinél működnek a “fékek”. Remélem megértik az új vendégek is ezt, hiszen közös érdekünk, hogy mindenki jól érezze magát.
Kodály legnagyobb tévedése az volt hogy a “zene mindenkié” Ez csak akkor igaz ha a zene hallgatásáról beszélünk!
Kérem hogy senki ne vegye ezt sértésnek.

Ami biztosan megtanulhatatlan: mikor mit játsszon a zenész

Szombat este, illetve mielőtt bezártunk volna fiatal harminc évkorú vendégek vettek körül a zongoránál. Sorban kérték a számokat, voltak akik énekeltek, és velük együtt az egész bár kórust csinált. Igazi házibuli jellege volt az estének. Jöttek “Celebek” a Story Gáláról, énekes az operett színházból, modell a divatszakmából, nagyvállalkozó a fiával. Sokan voltak aki még most voltak először, (biztosítottak hogy ezután jönnek majd rendszeresen) és voltak akik már régóta törzsvendégek.V olt egy fiatal hölgy aki olyan számokat kért, hogy nem akartam elhinni, hogy ilyen fiatal, honnét ismer ilyen számokat. Elmondta, hogy a kisfia kedvenc dala amit kért és gyerekkorában az édesapjával és annak barátjával (Gábor S Pál zeneszerzővel) voltak a bárban. Akkor kapott tőlem egy CD-t az apukája és azt hallgatja ma, a most hatéves kisfia is és ez a kedvenc száma. Ez persze nem egyedi történet, mert több törzsvendégem elmondása alapján a kocsijukban én szólok és a gyerekek első dolga hogy kérik: kapcsold be a “Stuxot”, vagy a “Betörő a mesterségem” című dalt. Ilyenkor persze egy csomó félelem is jelentkezik nálam, hogy remélem nem én leszek az oka, ezen fiatalok zenei ízlésük kicsorbulásának. Csak bizakodni tudok, hogy felnőtt korban, majd szelektálnak. Az én zeném, csak a szülőkkel töltött gyerekkoruk utáni nosztalgia emléke lesz.
Mikor már nem bírtam tovább játszani akkor elköszöntem és az új vendégek közül maradt körülöttem egy pár fiatal ember, akik kérdéseket tettek fel. Van- e ennek a műfajnak utánpótlása, látok e fiatal muzsikusok között olyat aki ezt a műfajt akarja, vagy tudja csinálni? Az egyik fiatal megkérdezte, teszek-e valamit annak érdekében hogy legyen folytatás? Elmondtam, hogy nem tudok mit tenni, mert nem tudok tanítani valamit, amit én sem tudok biztosan. Én nekem a tanáraim csak annyit tettek, hogy elmondták, gyűjteni kell a repertoárt, (annak idején kézzel másoltunk mindent) Tanítani nem a zongorát kell, mert azt aki erre a pályára szánja magát, legtöbbje kiválóan zongorázik képzett zenész és kottát olvas. Amit kéne tanítani, az a szeretete ennek a műfajnak, tisztázása, hogy “szórakoztató zenész” vagyok, azt jelenti: nem magamnak “egóm”-nak zenélek, hanem a vendégnek! Tudni kell halkan is hangulatot csinálni, szükséges az előadó személyiségének állandó jelenléte minden szám mögött. (Nem lehet otthon hagyni a szívemet, mert ma nincs kedvem.) Nincs szükség másolatokra, utánzatokra akár mennyire is csábító, hogy valaki azt hiszi, hogy pont olyan hangja van, mint Máté Péternek, Charlynak, vagy Kökény Attilának. Ezért hirdetem: én nem művész vagyok, hanem a zene “közkatonája”
Ami biztosan megtanulhatatlan: mikor mit játsszon a zenész, mert ezt csak akkor érzi, ha folyamatosan az éjszaka pulzusán tartja a kezét. Bocsánat hogy ennyire “szakmázás”irányában ment el ez a téma, de mivel nem tudtam a helyszínen kifejteni kellő képen, az álláspontomat, gondoltam az internet ebben segítségemre lesz. Továbbra is várom régi és új vendégeimet és kérdéseiket is.

A vírus!

Lehet hogy öregszem? Nemrégen még vagy nem volt ilyen ereje, vagy én bírtam jobban a gyűrődést.
Most az első négy napban a hányás és hasmenés viselte meg idegeimet. Mikor azt hittem, hogy már túl vagyok rajta, akkor egy gondoskodó hölgyvendég behozott húslevest répával és munka elött megettem. Rövid idő után leírhatatlan volt a küszködésem amivel vissza akartam tartani amit nem igazán lehet. Mivel én nem szoktam megállni munka közben, kivételt kellett tennem, /és sietve/
Úgy éreztem, hogy az egész bár tudja miért csináltam szünetet.
Nagyon kellemetlen érzés, mivel ez azért mégis csak intim dolog.
Amiért mégis jót nevettem a dolgon az a saját gondolatom, volt mert az jutott eszembe, hogy milyen jó hogy nem színész lettem!
/Hamlet nagy monológja közben nehezebb lett volna megoldani az ilyen helyzetet, és miután elég vizuális típus vagyok, szinte láttam magam “lenni vagy nem lenni….”/
Ahogy elmúlt ez az állapot, azonnal nátha vírus szakadt rám. Köhögős, orrdugulásos, aztán orrfolyásos fulladásos…
Mindig arra vágytam, hogy úgy énekeljek, hogy miközben nyomom a rekeszizmommal a levegőt az arcüregem felé, vigyázzak hogy az egyensúly meglegyen, nehogy túl nyomjam és hang jöjjön ki ne más.
Aki valaha énekelt vagy tudja az éneklés technikáját az megérti, hogy ez eléggé tudathasadásos állapot.
Ma már jobb a helyzet csak a torkom fáj, hacsak vissza nem jön a vírus. Remélem vége van!

Nyugodj békében “Aranyember”

Akár rossz napom is lehetne, mivel temetésen voltam.
Ki szeret temetésre járni- nyilván senki, én sem!
Amiért jobban megviselt ez a mai, az abból adódik, hogy nemrégen még Etyeken voltunk együtt és jó kedvűen énekelte: “Tanulj meg fiacskám komédiázni”!
Igen, igaz a dal: “Minden minden csak komédia” Ez most nagyon keserűvé sikeredett, amiatt, hogy nagyon váratlan volt.
Ha a halál lehetne szép, akkor ez szépség díjas lenne: ledőlt egy kis szunyókálásra és elaludt örökre! Nincs szenvedés, nincs fájdalom, nincs rosszullét. Alvás van és a család nagy fájdalma, ami kihatott rám is hiába gondolom, hogy hát igen 88 éves volt.
A búcsúztatóban azt mondta aki elköszönt Tőle:”úgy kéne éljünk minden napjainkat, mintha az utolsó lenne és örülnünk kéne minden nap, hogy még élünk.
Hideg volt, de kisütött a nap, mikor kivitték a koporsót a ravatalozóból és én elkezdtem; elkezdtem örülni a napsütésnek!
Nyugodj békében “Aranyember”

Nem érzem magamat öregnek

Meglehetősen erős héten vagyunk túl. Nagyon sok vendég volt, születésnapok, névnapok, leány búcsú, bulik. Jöttek éjfél után, más rendezvényekről, baráti társaságok, sportolók, színészek, énekesek. Szóval mindenki jött aki számít. Ez nagyon jó, mert élővé teszi a helyet, azt jelenti, hogy szeretnek ide járni mert “jó helyen” vannak.
Nagyon érdekes megfigyelni, hogy hogyan reagálnak amikor bejönnek és ismerősökkel találkoznak és nem győznek köszöngetni egymásnak. Látom, hogy az én is idetartozom effektus működik.
Mentem a héten én is máshová dolgozni és éjfél előtt érkeztem be a bárba. Volt olyan is, hogy nem tudták, hogy egy rendezvényen vendég fellépő leszek és előző este a bárban bent voltak hajnalig. Csodálkozva néztek, hogy a rendezvényen is én játszottam. Meg is kérdezték: “hogy bírod Gabi bácsi?” Erre mindig azt válaszolom, hogy jól amíg még fiatal vagyok, majd ha megöregszem akkor már nehéz lesz. És hogy mi az igazság? Hát az hogy pontosan így is érzem. Nem érzem magamat öregnek. Ezt lenne jó , ezt az állapotot megtartani még sokáig.

Szigliget

Csütörtökön tegnap, Szigligeten játszottam.
Csodálatos helyen, tényleg kiváló körülmények, igazi zongora(felhangolt), vidám társaság, kedvesen éneklő csinos hölgyek. Szóval nagyon jó volt minden, csak Óbudáról kijutni az autópályáig ez rémálomnak tűnt.
Elmondták, hogy minden kivezető út be volt állva nem volt menekülő útvonal maradt a “lépésben” haladás.
Ma este a bárban semmi különös nem lesz, csak a szokásos telt ház remélem foglalt mindenki helyet aki szándékozik eljönni!
/Piros Pezsgő oldalán/
AZ NE JÖJJÖN, aki arra számít, hogy csendes, pár emberből álló társaság lesz ma este!
Mert bizony jókedvű zajos énekelgető bulizó születésnapozó,táncoló sokaságra lehet számítani. Meg arra, hogy a hosszú fekete hajú, nézését meg a járását, aranyesőben sem féltő Lidi Néni aki, megnézi a piros pipacs virágát, hogy a falú végén élő kis kunyhóban élő cigány lánynak hogyha egyszer sok pénze lesz ne felejtse el a piros pezsgőt.

Mese nézés

Úgy látszik az öregedés azon szintjére jutottam, amikor a gyerekkor felé megyek vissza. (Még nem kell bepelenkázni) Délután rengeteg dolgom lett volna, de be volt kapcsolva a TV és egy mesefilm ment. Belenéztem és nem tudtam abbahagyni. Annyira elvarázsolt a történet, kalózok, indiánok, londoni csavargó gyerekek és egyebek, hogy komolyan mérges voltam magamra, amiért nem tudtam abba hagyni a mese nézését.
Ez már az elhülyülés kezdete lehet?
Aggódom. Komolyan!

Kicsit összegezem a héten történteket

Kicsit összegezem a héten történteket. Most mielőtt megkérditek, hogy panaszkodom, vagy dicsekszem, magamtól elmondom, hogy egyik sem, csak a tényeket ecsetelem.
Szeptemberi nyitás óta, valami furcsa helyzet alakult ki, mivel megnövekedett a vendégek száma és nem a törzsvendégek jönnek többször, hanem új vendégek vannak sokan, sokféle elvárással.
A furcsa helyzetet azért érzem, mert aki már járt hozzánk korábban, tehát ismer engem a repertoárt is nagyjából, az már teljesen másképpen fogadja azt a “produkciót” amit hallhat tőlem.
Aki először van, az már a belépésnél kicsit zavarban érzi magát, mivel úgy érzi, hogy visszakerült a múltba, szülei szórakozóhelyére
/Ezt elmondta egy vendég hölgy az első este után/ Ebben van igazság mert mi nem vagyunk diszkó effektekkel felszerelve és az egész miliő is teljesen más.
Másik furcsaság, hogy van egy jó pár zongorista, különböző szórakozó helyeken. Aki eddig csak ott volt és csak azt a repertoárt ismeri az nyilván tőlem is azt, és úgy várja. De tudjuk, hogy ez lehetetlen, és nem is szeretnék soha senkinek a másolata lenni. Így meg kell oldanom, hogy lekössem a figyelmét annyira, hogy meghallja azt amit én csinálok. Ha eltudom érni, hogy “átkonvertáljam” és észre vetessem magam, akkor legközelebb már sokkal könnyebb dolgom lesz.
Nehéz elhitetnem, hogy a “pörgős” az nem csak a már halálosan elcsépelt és unalomig ismételt “roma” dalok közül az az öt hat amit kérnek.
Ha sikerül behelyettesítenem a kért dalt egy számukra ismeretlen de azonos ritmusú dallal, akkor előbb utóbb ráéreznek és megszeretik.
A másik problémám, hogy azok a vendégek akik szinte minden héten nálunk vannak, azoknak, hogy mondhatná Imre(bácsi) hogy nincs hely? Illetve megmondja de ők bejönnek és állnak.De ha valami tele van akkor az állók se férnek már be, és ilyenkor állnak elém a vendégek, aminek következtében -mivel alacsony vagyok és nincs dobogó sem- így “eltűnök” Ami nem nagyon nagy baj, csak múltkor láttam hogy egy hölgy, áttöri magát az embereken és mikor hozzám ért kérdeztem, hogy van valami kedvenc száma azt szeretné kérni? A válasza: nem, csak kíváncsi voltam, hogy ki énekel és zongorázik, mert még nem voltam itt.
A lényeg azért az, hogy aki eljön az úgy menjen el, hogy jól érezte magát, és jöjjön legközelebb is még akkor is ha időnként nagyon sokan vagyunk.

Borfesztivál

Jó erős hetünk volt.
A várban lévő borfesztivál “beindította” a vendégeket. Ez részben jó, mert nagy segítség, hiszen ha már valaki eljött otthonról (vagy haza se ment munka után) akkor a “hangolás” után esélyes, hogy a bárban köt ki hajnalban. Másrészt viszont előfordul, hogy olyan “kész” állapotban kapjuk, hogy már vizet se tud inni és az alvási fázis első fokára megérkezve csak a fekvő állapotra vágyik.
A többség azonban tényleg egy jó bulira kész! A “bátorra iszom magam” sokat segít az oldott állapothoz.
Szombaton délután kimentem játszani a fesztivál egyik bódéjához, ahol nagyon sok ismerős vendég volt, olyan is aki így, hogy látott, ismét eszébe jutottam. Ez a legjobb reklám, amire nagy szükség van, ha azt akarom, hogy jöjjenek a vendégek – mert hogy keddtől szombatig üzemelni kell a bárnak.
Mikor szombat este tíz után kinyitottunk, nem voltam a legpihentebb, de aztán felpörögtem és nagyon jó hangulatú éjszaka kerekedett ki ebből. Csupa vidám, boldog, emberekkel, színészekkel , celebekkel, szebbnél szebb hölgyekkel és éppen egyedülálló urakkal.
Ilyenre vágyunk mindig zenészek, ilyen sikeres éjszakákra.

Este Füreden

Nagyon jó este volt a tegnapi Füreden.
Egy zenész mindent megtehet, csak a közönséget nem cserélheti le. Akár beismeri az előadó akár nem, van jó és van rossz közönség. Ebben az esetben küszködés, erőlködés lesz a vége.
Tegnap nagyon jó közönség volt. Úgy ment el a három óra, hogy észre se vettem!
Ilyen estét kívánok magamnak majd Montrealban és New Yorkban is! Ez nem nagy kérés, de nagyon fontos!
Mert nem magamnak hanem a vendégeknek szeretek muzsikálni!