Azért valaki elolvassa a hangulati jelentéseimet

A hétvégén, Popper Péter után kezdtem éjfélkor játszani.
Ahogy körülnéztem és nem túl sok “saját” vendégem volt, azon gondolkodtam, hogy mivel kezdjek? Hirtelen panaszként szaladt ki a számból: “Világ életemben arra vágytam, hogy fiatal, jóképű, tehetséges zenész után, üljek be zenélni és hangulatot csinálni”. Szóval a kezdeti gátlásom után, kénytelen voltam összeszedni magam. Azután beindultak a vendégek és miután már velem énekeltek, megszűnt minden gondom.
Egy fiatal párt megkérdeztem, van-e kedvencük, mit kérnek? Félig nevetve mondták, hogy miután olvasták egy korábbi írásomban, hogy a “nézése és járása…” nem a kedvenceim közé tartozik, így nem akarnak ezzel zaklatni. Jót nevettem és mondtam, hogy csak akkor zavar, (de akkor nagyon) amikor ötször-hatszor egymás után kérik. Eljátszottam és miközben mindenki énekelte a “csípője ringását” az jutott eszembe, hogy legalább bebizonyosodott, hogy azért valaki elolvassa a hangulati jelentéseimet.