Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének. S hazamennek a legények.

A héten történt: egyik este jó kedvű társaság jött össze, és nagyon jó hangulatban telt az idő, amikor az egyik vendég rágyújtott egy cigarettára bent a bárban. Természetesen rászólt a kolléganőnk, hogy nem lehet bent dohányozni. (Ez valami megmagyarázhatatlan, hogy mindig van akit irritál, ami tilos). Különösen ha nem szomjas az illető. Ilyenkor érvekkel küzd a vélt igazáért, “ki foglalkozik éjjel a dohányzással, ha megbüntetnék az üzletet kifizetem a dupláját is, majd én elintézem, egy szavamba kerül” stb.) Ebben az esetben is ilyesmi történt, és Imre “bácsi” is úgy tűnt hiába szólt.
Ami ezután történt az már igazi csoda kategóriába tartozik. Én elnézést kértem, de mondtam muszáj kimennem levegőzni mert elszoktam a dohány füsttől. A társaság, elnyomta a cigarettát és elnézést kért.
Megmondom őszintén nagyon örültem, mert valóban hihetetlenül zavar a cigaretta füst. Tényleg évek óta elszoktam tőle, és sokkal könnyebb az éjszakám mint a dohányzós korszakban volt.
Legjobban annak örültem, hogy Petőfi versében éreztem magam. .” Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének. S hazamennek a legények. “