Milyen érdekes tud lenni egy éjszaka

Szombaton igen erős este alakult.
Annyit gondolkodtam, hogy milyen érdekes az, hogy minden este más és vannak dolgok amiket nem nagyon tudok befolyásolni. A vendégek összetételétől függ az, hogy miképp alakul a műsor. Mivel én “a zene közkatonája” vagyok, nem sztár aki az állandó műsorát leadja akárhol van és kész. Nekem a vendégek kedvenceit kell játszanom (legfeljebb korlátozom hogy óránként csak egyszer, mint a “Nézését meg a járását”). Tudom, hogy legszívesebben csak a “pörgőset” szeretnék egész éjszaka hallani, de hát muszáj egyensúlyt tartanom. Ráadásul tudom, hogy van aki “csacsacsát” szeret táncolni és ezért jár hozzánk, vagy van aki a kedvenc romantikus számát várja, amikor az unkahúgával érkezik, és másikat ha a feleségével.
Akik a “pörgőset” kérik azoknak a zenei ismeretük nagyon korlátozott, vagy a más zenészek által unalomig játszott és megszokott számokat szeretik. Vagy csak cigányzenére gondolnak (ebből is a már jól ismerteket). Ők nem nagyon nyitottak más zenére, tehát nekik is illik kedvükben járni.
Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem éntőlem függ csak, hogy egy-egy este milyen számokat zenélek. A kedvencem, amikor mondjuk egy két régebbi Horváth Jenő szerzeményt játszok, (ami zeneileg is meg szövegében is szinte kortalan, mert természetesen emberi érzésekről szerelem, válás, féltékenység stb. szól) akkor mutatják hogy felvágják az ereiket és mást játsszak.
Ha rákérdezek hogy mit akkor a “Kicsi gyere velem rózsát szedni” vagy a “Boldogság gyere haza” c. számokat kérik, ezek ugyanolyanok mint amit kifogásoltak, csak azokat nem ismerték.
Ez nem egy zenész siráma akart lenni, csak egy kis érzéketetése annak hogy milyen érdekes tud lenni egy éjszaka.
Legközelebb elmesélem, hogy kik azok akik csak sikongatva érzik jól magukat.