Szabadság és New York

A szabadságom nagyon jól telik, néha egy egy fellépésem van, hogy ne felejtsem el hogy a “zene közkatonája” vagyok. Most még egy két privát partin mulatozom, esküvőkön megjelenek és tizenhatodikán egy nagyot ugrok. Montreálig repülünk feleségemmel. 19-én NEW YORK! 23-án jövünk haza. Nagyon jó program és nagyon örülök, hogy a “közkatona” ilyen magasra kerül.

Népszabadság

A pénteki Népszabadságban ez jelenik meg:

Nagy elismerés, hogy Kassai Viktor dirigálja szombat este Bordeaux-ban a negyeddöntők csúcstalálkozóját, a Németország–Olaszország mérkőzést. Ez még annál is nagyobb sláger, mint amilyen odahaza a Kis Pipacs bárban lenne walesi győzelem esetén a „Remek ez a Hennessey…”

Milyen jó mikor a “Sport Rovatban” megemlítenek bennünket
(Már mint a bárt.)

Szabadság

Hihetetlen, hogy ha szabadságon van az ember, milyen hamar elrepül egy hét! Az is furcsa, hogy mennyire elfáradtam a semmittevésben. Amikor csak arra kell figyelni hogy nehogy elfelejtsen az ember enni menni, vagy hogy a hotel medencéjében vagy a tengerben fürödjön-e.
Jó dolog a pihenés, de jó érzés, hogy rövidesen megint kezdődik az”ÉLET”,úgyhogy kedden “gyakorló” napra varok mindenkit!

Az igazság

Mindenkivel előfordul, hogy szembesülnie kell, azzal, milyen törékeny és védtelen az ember. Mennyire kiszolgáltatott a sorsnak /vagy teremtőnek/!
Ez mindig akkor kap nagyobb hangsúlyt, ha közvetlen közelében, rokonságában, családjában történik.
Ilyenkor jut eszünkbe, hogy az egészség a legnagyobb “érték” és mennyire kéne vigyázzunk az “értékünk”re.
Egyben nagyon nagy öröm is, hogy jól vagyok és milyen szerencse, hogy tudok dolgozni.
Erről jut eszembe, hogy a héten minden nap én vagyok a bárban, este tíztől, csak szombaton érkezem később.
Ugyanis szombaton este nyolc órától tízig, Balatonakarattyán a “Szépkilátás Bisztró”-ban “vendég fellépek”.
/Csak halkan súgom meg, hogy ahogy legutóbb néztem a vendégek visszaküldött tányérjait, étel nem volt rajtuk, tehát panasz nem lehetett a konyhára./
Remélem, hogy a hangulat is jó lesz, és a fagyos szentek sem pont ekkor tombolják ki magukat.
Utána a bárban leszek reggelig, addig Varga István(ka) ELVIS nagy bulit csinál, hogy nekem már ne keljen a “nézésével és járásával” foglalkoznom.
Kimondhatatlan nagy öröm, hogy zenélhetek és sokat, terhelhető vagyok és még mindig imádom ha látom, hogy jól érzik magukat a vendégek. Soha nem unom a “munkát” ami nekem szórakozás is, meg éltető erő!
Ezek, úgy tűnhetnek, hogy frázisok, divatja múlt szentimentális érzelmi kitörések, pedig, csak az IGAZSÁG.

A zenész, ha egy kicsit is figyel a vendégekre, akkor nagyon sok mindent lát

A zenész, ha egy kicsit is figyel a vendégekre, akkor nagyon sok mindent lát. Én nagyon figyelem a vendégeket ezért látom meg sokkal hamarabb, ha rendelni szeretne vagy valamit kérdezne, mint a felszolgálók. Évek alatt kialakult egy olyan emberismeret bennem, hogy azt is látom amit nem akar “mutatni”, ha csak gondol valamiről valamit.
Természetes hogy sokszor előfordul, hogy elkezdek egy dalt és a vendég megszólal, ezt akartam pont kérni. Azt szoktam felelni, “tudom, mert hallom” Ez mindennapos dolog nekem, mert “ráhangolódom” a vendég lelki állapotára, és még azzal is megtörténik aki először van nálunk a bárban.
Azt is látom, ha bejön egy pár és egyikük “unja” a helyzetet, vagy látom, hogy szívesebben lenne mással, máshol.
Néha nagyon kell fékeznem magamat, hogy ne szóljak “vigyázz a hölgynek ez a nézése sokba fog kerülni” vagy “ne hidd egy szavát se el hiszen lesír róla, hogy nem őszinte.”
Persze soha nem szólok, csak magamban tovább szövöm az eseményeket. ( Azután pár hónap múlva, elkönyvelem magamban, hogy jól láttam és igazam is lehetett volna.) Szóval bár hangot nem adok a gondolataimnak, de zenében sokszor “odateszek” egy kis tüskét. Például váratlanul eljátszok egy olyan számot, hogy “Mindenkit elfelednek egyszer.” vagy “Veled is megtörténhet…”, esetleg “Ott fogsz majd sírni”.
Ez persze nekem is egy szórakozás és néha nagyon jól érzem magamat, szinte észre sem veszem, hogy már vége a napnak.
Azért se mágus se gondolatolvasó nem vagyok, csak a több mint ötven év az elég nagy gyakorlati idő, hogy kialakuljon egy ilyen érzék az emberben.
Néhány hete egy nálam sokkal fiatalabb zenész kollégámmal beszélgettem és megkérdezte, “nem unod még, nem vagy fáradt, hogy bírsz ennyit játszani?”
Neki is mondtam, hogy minden este más, ezért nem unom és nagyon szeretem csinálni ezért nem fáraszt. Jó lenne ha ez még jó ideig így maradna!

Kérek mindenkit aki szeret énekelni, hogy jöjjön kedden

Bocsánat, hogy megint írásra szántam el magam.
Hiába jeleztem legutóbb, hogy kérek mindenkit aki szeret énekelni, hogy jöjjön kedden vagy olyankor amikor még nincsenek sokan.
Mivel semmi foganatja nem volt, így még egy kísérletet teszek, hogy szakmailag megpróbálom megmagyarázni, mi a nehézség ebben.
Nagyon rossz látvány, ha a többi vendég előtt két három nekifutásra sem tudják jól elkezdeni a dalt (amit nyugodt körülmények között öt perc alatt ki lehetne találni). Állandóan kritikát kapok (és jogosan) hogy “nem azért jöttem hogy mások énekeljenek, Gabi bácsit szeretném hallgatni”
/Más kérdés hogy utána aki ezt elmondta, legtöbbször már kéri is a mikrofont és a saját hangja természetesen nem zavarja./ A többi vendég pedig, nekem reklamál, vagy ami rosszabb elmegy.
Kérek mindenkit nyomatékosan: egy- egy dalt elénekelni /ha már előtte tudom hogy milyen hangnemben énekel,/ az belefér a többi vendég ingerküszöbébe is. De hogy nem tudja az illető, hogy mit tud énekelni, nem tudja a szövegét, és ki kell csavarni a kezéből a mikrofont ez tényleg nem megy tovább. Nem tehetem meg hogy tönkretegyem az egyébként kellemes üzlet hangulatát és elüldözzem a vendégeket. Ez az én felelősségem.
(A harmadik házasságom idején (tizenhat évvel ezelőtt) felvettem az “ifjú házasok” kölcsönét svájci frankban, és még van belőle öt év fizetni valóm. Ezért sem tehetem meg, hogy vendéget veszítsek, mert ez az állásom elvesztését is jelentené.)
Kérem minden érdekelt szíves megértését, hogy kellemes hangulatban tölthessük az estéket. Szívesen segítek keddenként vagy kora estéken beállítani egy két számot, de a fentieket én nagyon komolyan betartom a jövőben.
Szokták mondani hogy ” van az a pénz..” Értsék meg,hogy “nincs az a pénz” ami ettől eltérítene.
Végül: Komolyan elfáradok reggelre, /hiába nem vagyok már húsz éves,/ este beülök tízkor és megállás nélkül minden idegszálammal a vendégre figyelve, igyekszem a lehető legjobb hangulatot csinálni.
Nem a zenélésben fáradok el, hanem annak az egyensúly megtartásában, hogy mindenki kedvére tegyek.

Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének. S hazamennek a legények.

A héten történt: egyik este jó kedvű társaság jött össze, és nagyon jó hangulatban telt az idő, amikor az egyik vendég rágyújtott egy cigarettára bent a bárban. Természetesen rászólt a kolléganőnk, hogy nem lehet bent dohányozni. (Ez valami megmagyarázhatatlan, hogy mindig van akit irritál, ami tilos). Különösen ha nem szomjas az illető. Ilyenkor érvekkel küzd a vélt igazáért, “ki foglalkozik éjjel a dohányzással, ha megbüntetnék az üzletet kifizetem a dupláját is, majd én elintézem, egy szavamba kerül” stb.) Ebben az esetben is ilyesmi történt, és Imre “bácsi” is úgy tűnt hiába szólt.
Ami ezután történt az már igazi csoda kategóriába tartozik. Én elnézést kértem, de mondtam muszáj kimennem levegőzni mert elszoktam a dohány füsttől. A társaság, elnyomta a cigarettát és elnézést kért.
Megmondom őszintén nagyon örültem, mert valóban hihetetlenül zavar a cigaretta füst. Tényleg évek óta elszoktam tőle, és sokkal könnyebb az éjszakám mint a dohányzós korszakban volt.
Legjobban annak örültem, hogy Petőfi versében éreztem magam. .” Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének. S hazamennek a legények. “

December végén egy esküvőn zenéltem

Még december végén egy esküvőn zenéltem, este hattól tízig. Nagyon szépen bedíszített teremben, de kicsit “döcögős”-en indult az este. Eleinte mindenki nagyon feszélyezetten várta, hogy valami történjen.
Nekem is elég nehéz napom volt, mert Ausztriából erre az esküvőre kellett megjönnöm, két napi kinti munka után. Hogy biztosan megérkezzek, ezért reggel hatkor indultunk.
Én kezdtem, a hátra lévő táv felétől vette át feleségem a vezetést. Hajnali háromkor feküdtem le, addig zenéltem, elég nehezen ébredtem fel mikor zörgött a telefonom. Hála’ Istennek teljesen sima út volt, se jég se hó, se köd nem zavarta az utazást. Ettől függetlenül fáradt voltam, valószínű, hogy a stressz okozta. /Nagy nyomás, hogy ha valami nem sikerül az úton, akkor akaratom ellenére én teszem tönkre, egy fiatal pár életének “legszebb” napját./
Szóval már egy órája játszottam, és valahogy nem sikerült hangulatba hozni a társaságot. Amíg az egyik szervező szólni nem kívánt: köszöntötte az ifjú párt, majd engem és köszönte, hogy elvállaltam a felkérést. Mivel meglettem szólítva úgy gondoltam, hogy játszok valamit ajánlva az ünnepelteknek. Ekkor bújt belém a kisördög: mondtam, hogy a következő szám nem az ifjú férj lelkivilágát fogja tükrözni, csak szeretem ezt a dalt játszani. Az, hogy megszólaltam és így személyessé vált a buli, mindenki kicsit jobban rám figyelt. Elkezdtem játszani a “Kicsit szomorkás a hangulatom máma” című Nádas-Szenes szerzeményt. Mindenki jót nevetett és felszabadult, igazi jó buli lett, az összes vendég nagyon jól mulatott.
Ezt csak azért írtam le, mivel az jutott eszembe, hogy mennyire nem mindegy, hogy a zenész mikor és mit játszik. Valamint, hogy szerencse is kell ahhoz, hogy egy buli jól “sikerüljön”. Márpedig a “sikerre” mindig törekedni kell!

Piros Pezsgő Piano Bár

piros pezsgő piano bár

Keddtől szombatig, minden este várunk egy kellemes lazításra. Foglalj helyet foteljeink egyikében és éld át a Piros Pezsgő élményét szeretteiddel vagy barátaiddal együtt!

Asztalfoglalás: 06 30 735 0000

A szilveszteri Úr

Érdekes történet ami szilveszterkor történt.
Egy vendég Úr érkezett egyedül, (nem éppen szilveszterre öltözve), olyan mint aki “véletlenül” került a bárba. Láttam, hogy bizalmatlanul néz körül, szóval “idegen”-nek érezhette magát.
Azután hamar felszabadult lett, táncolt egyedül, illetve a táncoló párok között. Később odajött hozzám és a következőket mondta: “Ez a hely olyan szürreális érzéseket kelt bennem , hogy holnap vissza kell jönnöm megnézni, hogy tényleg létezik-e, vagy csak álmodtam. Egyszerűen nem akarom elhinni hogy a hatvanas hetvenes évek bárhangulata a maga “szocreál” lenyomatával, hogy tud így illeszkedni a XXI. századi divatos belső képével? Olyan mint egy időutazás zenei aláfestéssel.”
Ezt, hogy holnap visszajön, megnézni,hogy tényleg létezik -e ez a hely, ez úgy látszik nagyon tetszett neki, mert más kollégáknak is elmondta.
Nagyon örültem a véleményének, mert ez azt jelenti, hogy az átépítés nem rombolta szét a korábbi “hangulatát” a PIANO BÁR-nak.