A bárzongorista

Sokan félreértették a “Bárzongorista” című klipben a részvételemet. Most tisztázom.
A fiam is azt írta, hogy nagyon szép és megkönnyezte. Ez rendben van. Csak szerepet játszottam amit a rendező kért. A dalt nem én írtam (sajnos) nem rólam szól, nem vagyok elfáradt, a zongorázástól elfásult, a gyerekeiben csalódott, magányos elkeseredett ember akinek első dolga, hogy igyon egy kis alkoholt.
Ami stimmel: kétszer váltam, háromszor nősültem és az egyik fiam a családjával vidéken él (Pécs) így az ott lévő két kis unokámat nem láthatom eleget. A másik fiam Budán él. De ők sem és én sem rendelkezünk túl sok szabadidővel. Így az itt lévő két unokámat se láthatom túl sokat. Viszont aktív vagyok. Friss, jókedvű és szeretem a vendégeket.
Legjobb szórakozásom amikor azt érzékelem, hogy jól érzik magukat akik bejöttek engem hallgatni..
Ez olyan energiát ad, hogy teljesen elfelejtem, hogy hetvenegy leszek ebben az évben.

Tini buli

“Megint elment a…” hétvége.
Panaszra semmi ok, megy az üzlet és nagyon jó, hogy mindig jönnek új vendégek, fiatalok meg még fiatalabbak, meg egészen fiatalok “tinik”. Először idegen közegben érzik magukat. De ahogy ráéreznek az élő zene hangulatára azonnal megváltozik a véleményük. Másodszor már felszabadultak és már kérnek dalokat is. Néha olyat, hogy én is meglepődök. Legközelebb elhozzák a szüleiket és ez a legjobb reklám. Ha le tudom beszélni őket a PÖRGŐS-ről (a Nézését meg a járását nem tudom megúszni, de óránként csak egyszer!) akkor rájönnek hogy milyen érzéseket tud előcsalni egy egy dal. Szóval bizalommal tekintek az elkövetkező tíz tizenöt évre és optimistán állok a jövő elé. Kedden új hét kezdődik!