Bárzongorista lét

Nagyon érdekes jelenségre lettem figyelmes. A közösségi oldalak rengeteg előnye mellett természetesen hátránya is van.
Ahogy múlik az idő és leszek egyre idősebb, a vendégek mindenféle jelzőkkel illetnek és ezt fel is rakják a lapjukra. Ezek dicséretek, kedves megjegyzések (főleg a korommal kapcsolatban) Ha rosszakat írnának azt is zokszó nélkül el kéne viselnem, mert a “vélemény szabad”. De a túlzott dicséretek zavarba hoznak, mivel én pontosan tudom, hogy mennyit tudok és azt is hogy milyen “fehér foltok” vannak tudásomban.
Nagyon összetett dolog egy “Bárzongorista” feladata szerintem.
Az én véleményem szerint az a jó bárzenész, aki manuálisan technikailag képzett, repertoárja elég széles, /hogy ne csak egy rétegnek tudjon zenélni./ Memóriája képes a dalokat megjegyezni, szövegeket tudni, a vendéget megismerni, a kedvenc számukra emlékezni. Fontos, hogy tisztán énekeljen érthető szövegmondással. Szükségesek még képességek, mint: jó hallás, kíséréshez alkalmazkodási készség.
Vannak nem a zenével összefüggésben lévő elvárások: pl. ember ismeret, diplomáciai érzék, empátia, (hogy ráérezzen a zenész a vendég hangulatára kívánságára és lelki állapotára).
Szóval ezek csak töredékek azon dolgokból amik szükségeltetnek
a bárzongorista léthez. Ahányan vagyunk annyi félék, ebből következik, hogy van aki a felsorolt dolgok egyik másik részében jobb, vagy gyengébb. Ezt mind azért írtam le, hogy ne tűnjön “álszerénység”-nek amikor tiltakozom a túlzott dicséretek miatt.
Az nem baj ha az ember igyekszik a jók közé tartozni, de ennek megítélése nagyon komoly szakmai hozzáértést tesz szükségessé.
Egy biztos: az a jó zenész akinek vendégköre van és a vendégeknek tetszik. /A “szakma” emiatt szokott fanyalogni, de ez akkor is így van/.
Én annak örülök ha a vendégnek jó szórakozást, kellemes hangulatot, így örömöt okozok a zenémmel.

A Kincsem c. film forgatásán

Ráértem éppen ezért elvállaltam egy felkérést egy filmforgatásra, (testhez álló szerep, mivel “kupiban “zongoristának látszottam).
Nagyon tetszett a kosztümös filmben lenni, a díszletben és a kosztümben is jól éreztem magam. Gondolkodtam, hogy jól éreztem volna magam 1880-as években, a lányokat nézve akár a bordélyban is.

A bárzongorista

Sokan félreértették a “Bárzongorista” című klipben a részvételemet. Most tisztázom.
A fiam is azt írta, hogy nagyon szép és megkönnyezte. Ez rendben van. Csak szerepet játszottam amit a rendező kért. A dalt nem én írtam (sajnos) nem rólam szól, nem vagyok elfáradt, a zongorázástól elfásult, a gyerekeiben csalódott, magányos elkeseredett ember akinek első dolga, hogy igyon egy kis alkoholt.
Ami stimmel: kétszer váltam, háromszor nősültem és az egyik fiam a családjával vidéken él (Pécs) így az ott lévő két kis unokámat nem láthatom eleget. A másik fiam Budán él. De ők sem és én sem rendelkezünk túl sok szabadidővel. Így az itt lévő két unokámat se láthatom túl sokat. Viszont aktív vagyok. Friss, jókedvű és szeretem a vendégeket.
Legjobb szórakozásom amikor azt érzékelem, hogy jól érzik magukat akik bejöttek engem hallgatni..
Ez olyan energiát ad, hogy teljesen elfelejtem, hogy hetvenegy leszek ebben az évben.